Barry White számokban: több mint 100 millió eladott nagylemez jelzi munkásságát. 2 Grammy díjat kapott, 106 arany és 41 platina nagylemezen közreműködött, 20 arany és 10 platina kislemez jelzi zenei útját. Barry White, a „mély” bariton, a hatalmas muzsikus, akit nem a korok irányítottak, hanem az ő munkája alapján alakultak a könnyűzenei korszakok. 40 év alatt a gettóból és a börtönből, a világméretű sikerességig.
- szeptember 12-én a texasi Galveston-ban született Barry Eugene Carter néven (másik használt néven: Barry Lee). Édesanyja tanította meg zongorázni és gospelt énekelni még kisgyermek korában. Az apja soha nem élt velük, 6 hónapos lehetett, mikor Texasból Los Angelesbe költöztek. Barry bátyjának klasszikus zenei lemez gyűjteménye volt, azt hallgatták otthon. Talán később ez a zenei hatás magyarázza a big band zenekari hangzást, melyet átültetett a zenéiben. 11 éves korában mutatkozott be először közönség előtt, Jesse Belvin dalát a Good night my love-ot kísérte zongorán. Nagyon vékony hangja volt még ekkor, viszont később erősen mutálni kezdett, olyannyira, hogy úgy emlékezett vissza: édesanyja egyszer elsírta magát a mély hangját hallva, hogy az ő kis Barry-e, már nem egy aranyos kisfiú, hanem férfi lett.
Los Angeles szegény negyedében laktak, ahol a fiatalok egy jelentős táborának, legfőbb időtöltése a bűnözéssel való pénzkeresés volt. Barry kamaszkorában került kapcsolatba a bűnözéssel, 15-16 éves korában a bátyjával csatlakoztak egy alvilági bandához. Főként autókat fosztogattak. 16 éves volt kb., amikor egy kamionnyi autógumi abroncs szállítmányt sikerült ellopniuk, de a rendőrök elkapták és börtönbe került. Több hónapot töltött börtönbe, amely nagyon megviselte és ahol megfogadta, hogy normális útra fog térni. Erre úgy emlékezett vissza, hogy a börtönben Elvis Presley, It’s now or never dalát hallgatva, az nagyon mély benyomást tett rá. Akkor határozta el végérvényesen, hogy felhagy egy életre a bűnözéssel és zenével szeretne foglalkozni, élete hátra levő részében.
Az Upfront nevű zenekarral jelentette meg első szerzeményeit, a Los Angeles-i Lummtone Records-nál, Too far to turn around és Little girl címmel. Dalát az akkor híres előadó Bobby Fuller is megvette. Ezek után független kiadóknál dolgozott, többek között azzal a Bob Keane-al, aki Sam Cooke első lemez felvételeinek a producere, irányítója volt. (Bob Keane fedezte fel Ritchie Valens-t is pl.) Ebben az időben Barry White-ot heti 40 dollárért alkalmazták kis kiadók, mint zongoristát. Ekkor dolgozott együtt a Versatiles nevű formációval is többek közt, akiket később a soul szerető közönség 5th Dimension-ként ismerhet. A 60-as években tagja volt az Atlantics, Majestics és az említett Upfront zenekaroknak, de akkor még Barry Lee néven.
Ebben az időben a Bob and Earl duó producere és koncertszervezője producere is volt. A Harlem shuffle dal-t 63-ban készítették el, de később, az 1969-es angliai megjelenése alkalmából kapott nagyobb promóciót Barry White és Gene Page közreműködésével. Angliában sláger lett, és ezúttal a listákra is felkerült. ( A 80-as évek közepén a Rolling Stones által lett nálunk híres a dal)
Barry White első nagy sikere Viola Wills – Lost without love of my guy dalához köthető, mely dal abban az időben az R&B listák 20. helyéig kúszott fel, és ezzel a sikerrel Barry heti fizetése is megemelkedett 40-ről 60 dollárra! A 60-as évek közepén járunk még mindig, mikor Barry White találkozik Bobby Fuller Four-al, (Buddy Holly legnagyobb követőjeként tartották számon, országos hírű gitáros énekes volt) és Larry Nunes-el ( aki Barry nagyon jó lelki tanácsadója és jó barátja lett.) Larry volt az, aki nagyobb baráti kölcsönt adott Barry-nek ( Gene Page mellett), hogy ne kelljen anyagi dolgokkal foglalkoznia, csak a zenei munkára tudjon a továbbiakban koncentrálni. Ez időben nagyobb sikereit Felice Taylorral aratta, akivel 3 dalt rögzítettek. Ezek voltak: It may be winter outside, I’m under the influence of love és az I feel love coming on címűt. Mind három dal a slágerlisták elejére került az angliai piacon. Innentől kezdve Barry White fizetése 400 dollár lett hetente. Ezt azért tartom fontosnak megjegyezni, mert ez igazolta, hogy ettől az időponttól kezdve elismert zenész lett és ez az az a pont, mikortól bekerült a show bizniszbe.
Az addigi kiadója a Bronco befejezte működését és Barry White saját, teljesen önálló produkciókon kezdett dolgozni. 1966-ban ismerkedett meg Gene Page-el a szervező producerrel, aki segített Barry-nek a produkciói szervezésében. Barry White-nak a 60-as évek elejére kialakult elképzelése volt a saját stílusát és zenekarát illetően. Két dolgot szeretett volna. Egy big band-et, olyat, melyeket gyermekkori klasszikus lemezein hallgatott és egy olyan női vokál trió-t, mint a Motown-os Supremes volt.
Barry White 1969-ben kezdett el együtt dolgozni azzal a 3 lánnyal, női vokál trióval, akiknek a Love Unlimited nevet adta. Név szerint: Diana Taylor, Glodean James, és annak húga Linda James. A James nővérek a 60-as évek elején kaliforniai templomi kórusokban énekeltek, majd a középiskolában találkoztak a New york-i születésű Diana-val. Ők hárman énektriót alapítottak. Glodean a második felesége lett Barry White-nak később. A lányok előtte sehol nem énekeltek hivatásszerűen. Glodean Barry White rajongó volt már a 60-as évek végén, főként a Viola Willis-nek írt dala kapcsán.
Barry White 1972-től kezdte kiadni saját lemezeit, az alábbiak szerint:
- Love Unlimited – From a Girl’s Point of View We Give You…72-ben jelent meg a női énektrió, a Love Unlimited első lemeze, melyet egyfajta tanulmányként tekinthetünk. A lemez anyaga már 69-ben elkezdődött és folyamatosan csiszolták, mert Barry White első lemezként egy mindent elsöprő anyagot szeretett volna készíteni. A lemez ötletének az alapjai teljes egészében visszavezethetők a Motown 60-as évek második felében produkált szuper produkcióihoz. Barry White a lányok hangzását a Supremeshez hasonlóra tervezte, a dalok a Holland Dozier Holland szerző trióéhoz hasonlatosak voltak. A hangzás több esetben, Marvin Gaye pszichadelic soul stílusú zenéjéhez igazodott. Talán ez volt a baj. Nagyon hasonlítani szerettek volna a nagy elődökre, viszont nem tették bele azt az egyéniséget, amitől a későbbiekben világsztárokká nőtték magukat. Arról nem beszélve, hogy a 60-as évek végi kasszasikert eredményező hangzást 72-ben idejét múltnak tekinthette a közönség. Nem aratott különösebben nagy sikert az album sem kereskedelmi, sem szakmai téren.
1972-ben jelentette meg a Love Unlimited első sikeres albumát (sorrendben a második volt). Erről a Walkin in the rain hatalmas siker lett. A dalban hallható Barry által elmondott szövegét, egy beszélgetés ihlette Glodean-al. Ez idő tájt alapította meg zenekarát a kb. 40 tagú big band-jét, a Love Unlimited Orchestra-t. A zenekar 30 éves pályafutása alatt változó tagsággal stúdióban és a fellépésein is mindvégig kísérte a maestro-t.
Ezen az albumon hallható először Barry mély orgánuma egy telefonbeszélgetés betétként, mely növelte az album és a dal sikerét. Ez adott neki lökést, hogy önálló lemezzel is jelentkezzen.
- Love Unlimited – Love Unlimited Egy kereskedelmileg megbukott album után rögtön megjelenni egy másikkal, ez az újszerű stílus, kisérletező koncepció része lehetett. 72 elején jelent meg az első, ez a második decemberben. Egy évig mást se tettek, mint ötleteztek, és mint utóbb kiderült, jól tették. Rengeteget vitatkoztak, mi hogy lenne jó, ennek része volt a Walking in the rain bevezető és a végén a levezető résszel, melyben Barry White hangja először jelent meg lemezen. A dal hatalmas siker volt az akkor még ismeretlen zenekartól és utat mutatott. El kell szakadni a Motown idejét múlt megoldásaitól, adják magukat és kész a siker. Az lett.
73-ban Barry White néven adta ki első önálló albumát, az I’ve got so much to give-et, melyről az I’m gonna love you just a little more baby hatalmas siker lett. Ezen a lemezen érezhetőek azok a hatások, melyek Barry White munkáit a későbbiekben befolyásolták, de ezután megteremtette az igazából őt jellemző, a nevével fémjelzett stílust. Ezek az inspiráló hatások voltak Curtis Mayfield 69-70 ben készült munkái, mint a Hot buttered soul hangszeres megoldásai, és stílusa, vagy a vokálban a már említett Supremes keltette hatások. Az album vezette az R&B listát.
1973-ban, az első albumának sikerén felbuzdulva, kiadta a Stone Gone lemezt, melyben kiteljesedik a Barry White munkáira jellemző stílus. Szerelemről szóló monológok, gazdag vokál hangzás, és hibátlanul telt nagyzenekari művekre jellemzően hangszerelt zene.
- Love Unlimited – Under the influence of love Ezen az nagylemezen jelent meg Barry White mesterműve a Love theme instrumentális verzióban. Későbbi lemezen szöveget is kapott, elvégre, ha egy női énektrió lemezéről beszélünk illik a dalban énekelni –gondolhatták-. Barry White próbálkozott, nem kis sikerrel. Az album fantasztikusra sikeredett. Ezen jelent meg először a munkáira olyannyira jellemző un. waka waka gitárjáték. Az album 3 hatalmas slágert tartalmazott, azon túl, hogy kijelenthetjük, innentől kezdve beérett a project az Orchestraval karöltve. A Love theme és a címadó dal mellett az It may be winter Outside lett hatalmas siker. Ez utóbbiban már, a kiváló Motown-os hangzás is beteljesedett. Barry White nem nyugodott és ez a fajta nyugtalansága is sikerrel járt. Átültette a 60-as évek végi Motown-os hangzást a „modernebb” prediszkós ritmusok közé.
1974-ben is két kiváló Barry White nevével jelzett nagylemezzel jelentkezik, az egyik a Can’t get enough, a másik a Together Brothers. A Can’t get enough album volt az első, melyet Gene Page közvetlen közreműködésével készített el. Az album az predisco zene egyik kiemelkedő teljesítménye volt. Kiválóan érzékelhetők rajta, a Gamble and Huff, illetve Thom Bell philly soul-os megoldásai, ötletei is. A címadó dalon kívül a You’re the first, the last, my everything hatalmas slágere is e lemezen található. A Cant get enough vezette a Billboard összesített és az R&B listát is.
1974 Love Unlimited Orchestra – Rhapsody in white Ez volt az első album a nagyzenekar nevével. A kritikusok ekkor a The Walrus of love, vagyis a szerelem rozmárja jelzővel illették. Elsősorban termete, másrészt stílusa hangja alapján. A ’73-ban kislemezen és a Love Unlimited albumán, megjelent Love theme volt az album legnagyobb slágere, vezette a Billboard listát is, sőt minden fontos listán No1 volt. A lemezt, a disco korszak beharangozója jelzőt is megillethetné. Kiváló nagyzenekari munka és kiváló dalszerzői újítások. A baby blues ballada-ról később elárulta, hogy egy esős délutánon, a szőnyegen feküdve a kandalló előtt írta. A lemez hallgatásakor, ha becsukjuk a szemünket, megelevenedik a 70-es évek közepének klasszikus disco világa egy hatalmas fényes tükörgömb képében.
- Love Unlimited – In heat. Egy sikeres album a többi megjelent 74-es nagylemez méltó társa. Ezen az albumon a kasszasiker Love theme vokál verziója hallható. 1974-75-ben az államok rádióadóin mást se lehetett hallani a soul zenei csatornákon, mint Barry White munkáit. Az I Belong to you No 1 volt. Gene Page hangszerelői, zenei rendezői munkája jelentősem segítette a lemez sikerességét.
1974 Love Unlimted Orchestra – White gold. Ebben az évben ez a negyedik nagylemez, mely Barry kezei alól kikerül. Egy kicsit utólag túlzásnak érezhetjük, hogy egy éven belül ugyanabban a szellemiségben már a negyedik album látott napvilágot. Ez főként valószínűsíthetően már kereskedelmi megfontolások alapján történhetett. Az évben kiadott 3 lemez hatalmas sikere után és persze a nagyon magas bevétel folytán gondolták, addig ütik a vasat, amíg meleg. Ez a 74-ben kiadott 4. lemez nem is talált annyi vevőt, mint az előzőek, annak ellenére, hogy ez is milliós számban fogyott. Összességében a lemez fogyás sikere mögött a lemezen hallható, stílusában és latinos hangzásvilágában is kiemelkedő Satin soul lehetett. Ne feledjük ekkor már Joe Bataan és Vincent Montana is megalakította a Salsoul Orchestra-t az Államok másik felében.
- Just another way to say I love you. Folytatása az előző lemezeken megkezdett stílusnak. Ekkor már lemezei nagyon jól fogytak és a kiadójával való szerződése kötelezte a lemezek megjelentetésére. Ebben a lemezben nem fedezhetünk fel művészi, alkotói különlegességet, egyszerűen csak folytatása stílusát, mondani valóját tekintve az előzőeknek. Ez a lemez lehetett volna jobb is nekünk hallgatóknak, de Barry-nek valószínű így is jó volt, miután a szerződését teljesítette vele a kiadó felé. Az album vezette az R&B listát.
- Love Unlimited Orchestra – Music Maestro Please. Ez a 75 decemberében megjelent L.U.O. album, a legjobb mind között, ezt bizton állíthatjuk. Az album producere, dalainak szerzője, rendezője Barry White volt.
- Újra két saját néven kiadott lemez, a Let the music play és a Is this watcha wont. Ekkor kiadót váltott és az induló pályája elején kötött –kötelező- lemezszerződéseinek teljesítése után egy új korszak köszöntött be ezekkel az albumokkal. Ezt a lemezt nem a kiadónak való teljesítési kényszer eredményezte, hanem a Barry White-ra jellemző művészi alkotó kedv. Amennyiben feloszthatjuk Barry munkásságát, akkor megkülönböztetjük a 70-es évek elejét, annak második felét és a 80-as évek béli munkáit. A Let the music play album a második korszakának egyik gyöngyszeme volt. Újra nagy slágerekkel, melyeket maga írt, egy kivételtől eltekintve, melyet társíróként Ray parker jr-al jegyeznek, ez a You see the trouble with me volt. Az Is this wacha wont album ugyan abban az évben jelent meg és tekinthetjük a Let the music play folytatásának. Valószínűleg dupla albumként is megjelenhetett volna, viszont így kereskedelmi bevételek szempontjából eredményesebb volt. Mindkét albumon ugyanazok az ötlettársak, mindkettőn, Gene Page produceri zenei rendezői munkája hallható. Barry White eddigi albumain is jelentősen felfedezhetők a philly soul-os prediszkós hatások. Kijelenthetjük, hogy Barry White és csapata ( Gene Page-el és Ray Parker jr-al az élen ) a philly disco mellett a másik sikeres diszkó zenei újító társulat volt a 70-es években.
1976- Love Unlimited Orchestra – My sweet summer suite. Az elmúlt évek terméséhez teljesen hasonló lemez.
- Love Unlimited – He’s all I’ve got Úgy tűnik hosszú ( 3 év) kihagyás után jelent meg az újabb albuma a női triónak, de ez tudjuk, látjuk nem így van, hiszen a vokál munkáik az Orchestra és Barry önálló anyagain is ott vannak. A trió utolsó előtti albumán beteljesített Motown hangzást, itt Barry White, Gordy jr-t megszégyenítő csúcsokra emelte. A hallgató úgy érezheti, hogy nincs tovább, ettől tökéletesebb női vokál és ahhoz tartozó hangszeres kíséret „nincs”. ( megj. Erre válaszolhatott a Motown a Supremes – High energy lemezével, mely messze kimagaslik a 70-es években kiadott Supremes albumok közül szakmailag)
- Barry White – Sings for someone you love Ezzel a nagylemezzel megszűnni látszódik Barry White elődiszkós zenei korszaka, visszatért a rá annyira jellemző szerelmi balladákhoz. 1977-ben, a disco fénykorában, melynek ő az előző években előfutára volt már újra megjelenik az igazi énje. A dörmögő szerelmes feeling jön vissza a lemezeiről. A kritikusok, Barry White pályájának egyik legjobb albumaként tartják számon, viszont az említett disco fénykorához képest kevesebb kereskedelmi sikerrel járt. Ennek ellenére az album vezette az R&B listát.
1978 .Barry White – The man. Az előző LP kifejezetten a kritikusok kedvence volt, ennél viszont már a közönséghez is eljutott a mondanivaló, marketing szempontok szerint is jobban sikerült. Ezen az albumon már nem csak Ray parker jr és Frank Wilson volt segítségére. Rákerült egy Billy Joel klasszikus is, a Just the way you are, valamint a Vella Cameron által írt It’ only love doing its thing. Az albumon alapvetően folytatódik a Barry White képviselte téma, a szerelmes balladák témája, énekel valakikről, akik szeretik egymást. Az album szintén vezette az R&B listát.
- Love Unlimited Orchestra – My musical bouquet
- Barry White – I love to sing the songs I sing és a The meassage is love két év kihagyás után újra két nagylemez egymás utáni megjelenésben. Előtérbe kerül ezeknél a munkáknál egy Paul Leo Politi nevű fickó, aki a 70-es évek elejétől jelentős segítője volt Barry White projektjeinek. Mindkét albumon szinte az összes dalt szerzőként együtt jegyzik Barry White-al.
- Love Unlimited – Love is back. A női trió nevével kiadott utolsó lényeges album. A lányok természetesen továbbra is énekeltek Barry munkáiban, sőt feleségével, élete szerelmével Goldean-al duett albummal is jelentkezett, mint majd látjuk. Ez az album a 70-es évek végi szerzőtársaival készített kiváló munka. Paul leo Politi és Frank Wilson (aki „Motown-os” szerző) voltak Barry szerzőtársai. Ezen az albumon jelent meg a Love Unlimited itthon ismert legnagyobb slágere a High steppin hip dressin Fella, mely az imént említett 3 szerző közös munkája.
- Love Unlimited Orchestra – Super Movie theme. Ezen az albumon a kor legjobb filmzenéit játszották fel a nagyzenekarral disco ritmusban, mint pl a Superman theme, King kong theme, Night fever, Grease, Theme from shaft. Ez az a lemez, mely a legnehezebben szerezhető be eredeti, jó minőségű kópiában az aukciókon. Az értéke ennek megfelelően is több tízszerese bármelyik másik nagylemezének.
1980 Barry White – Sheet music Az album Barry White pályájának egyik kiteljesedése és egy eset tanulmány a 70-es évek táncolható könnyűzenei stílusáról a soul alapokon nyugvó disco-ról. Az albumon egyaránt érezni a Philly soul-os nagyzenekari hatásokat épp úgy, mint az akkor már a világ legjobb soul funky zenekarának tartott Earth Wind and Fire zenei hatásait. Persze mindez Barry White mélyhangú monológokkal tarkított stílusában.
1981 Barry és Glodean az első duett lemeze, valamint a Beware! A duett album megjelenésekor a kritikusok úgy nyilatkoztak, hogy már éppen ideje volt. Hiszen a 70-es évek nagy sztárjai, legalábbis akik számítottak, már mind adtak ki addigra duett albumot. Miért pont Barry és felesége Glodean lett volna kivétel?! Az album a megszokott, de itt már gyengébben jelentkező Love Unlimited hangzás mellett főként Motown-ra jellemező zenei megoldásokat vonultat fel. Ezen az albumon már erősen érződik a disco korszak vége, ugyanis helyenként már inkább pop-osnak nevezhető, ami a 80-as évek mainstream stílusa volt. 1981-et írtak, Barry White ebben is előrelátó volt, mind addigi munkái során. A Beware egy igazán kitűnő lemez ebből az évből, picit ellensúlyozza a duett album poposságát. Persze ez annak is köszönhető, hogy Barry White szerzőtársaként olyan nagy visszatérő nevek jegyzik a dalokat, mint Vella Cameron, Nathan East, vagy Lowrell Simon a 70-es évek chicago soul-jának jeles képviselője.
1981 Love Unlimited Orchestra – Let ’em dance. Ezen igazi mestermű az „a1”-es Bayou
1982 Barry White – Change A Beware album folytatása, e lemezen Vella Cameron szerzi a dalok jelentős részét.
1983 Barry White – Dedicated Ez az album volt, az amelyre azt mondhatjuk, Barry White elfáradt. Elmúlt az a kor, amikor a saját stílusában kiteljesedhet, innentől kezdve más nagy sztárokkal való kollaboráció jellemzi munkáit. Barry is jól érezte, hogy a következő pop-os időszak neki nem nagyon fekszik és a lemez megjelenése után átmenetileg vissza is vonult az alkotó munkától.
- Love Unlimited Orchestra – Rise Ez az utolsó Orchestra nagylemez. Ez is illeszkedik Barry előzőleg megjelent albumához, úgy a szerzők, mint a stílus tekintetében.
1987 Bary White – The right night and Barry White
- Barry White – The man is black! Megváltoztak a trendek a 80-as évek végére. A listákat, a táncparketteket, a rap és a nyiladozó disco house stílus uralja. Barry White ezzel a lemezzel újra bizonyítja az ő nagyságát. Valószínűleg sokat gondolkozott rajta, hiszen a 70-es években oly jellemző: egy év, 2 nagylemez helyett itt megfordult a lemezkészítési intenzitása. 2 évente egy album. Viszont nem okozott csalódást rajongóinak. Nagyszerűen, a nagyságához mérten vegyítette, hozta össze a 70-es évek big band hangzását a modern korok követelményeivel. Ezzel az albummal egy új stílus az uptown soul zene kiemelkedő egyéniségévé vált.
- Barry White – Put me in your mix A lemez címadó dalát az a Howard Johnson írta, aki a kiváló Nightflyte zenekar alapítójaként tűnt fel a 70-es évek végén. Az album stílusában, megoldásaiban leköveti a 89-es sikeres The man is black-et. Viszont csemegeként egy Isaac Hayes-el énekelt duett is helyet kapott rajta. Egy évvel később, Lisa Stansfield, 1989-ben kiadott nagy slágerét, az All around the world-öt énekelték el duettben, mely kislemezen jelent meg és nagy siker lett Angliában.
- Barry White – The icon is love. Kezdett fáradni –gondolhatnánk-, miután a 80-as évek közepétől kiadott munkáiban, már a 70-es évek sikeres lemezeinek az árnyékában sem ért. Ennek a lemeznek a munkálataihoz összeszedte a régi haverokat, Michael Lovesmith-t, Jack perry-t, Quincy jones-t többek közt és a kor legnépszerűbb producer párosát Jimmy Jam és Terry Lewis-t. Meg is lett az eredménye. Az album 15-20 év távlatából bemutatta az új fiatalabb nemzedéknek, hogy ki is az a Barry White valójában. Practis what you preach, vagyis gyakorold, mutass példát, miről prédikálsz, szól a lemez első dala. A lemez hetekig vezette 1994-ben az R&B album listát, róla az említett első dal pedig mindenféle egyéb listák előkelő helyére került.
- Barry White – Staying power Az utolsó albuma, mely örökre bebizonyította, hogy ikonikus alakjával és hangjával bármit bármikor el lehet adni. 1999-ben már senkinek nem kell magyarázni ki is Barry White. A nagylemez jól fogyott ugyan, de a listák középmezőnyén túl nem jutott. Erőlködés nélkül bevetettek mindent, amit 99-ben lehetett. Rajta duett Chaka khan-al és Lisa Stansfield-del. Méltó befejezése a nagylemez Barry White pályájának. Ezt tudták a könnyűzenei ipar moguljai is, hiszen az album 2 Grammy díjat nyert. A legjobb férfi vokál kategóriában és a legjobb R&B énekes kategóriában. Mondhatnánk épp ideje volt. Barry White 30 éves zenei teljesítményén a díj odaítélői is kapkodhatták a fejüket, hogy itt a soul disco zene egyik legmeghatározóbb figurája és még nem kapta meg a legrangosabb kitüntetést… megkapta.
Barry White igazi fénykorát 1974 és 79 között élte. Ebben persze kimagasló tehetségű segítőtársai is voltak, akik stúdió zenészként, szerzőként és ötletezőként is erősen támogatták pályáját. Ismert nevek, mint Ray Parker jr, Nathan East, Wah Wah Watson, David T Walker, Dean Parks, Wilton Felder, Lee Ritenour, Ed greene, vagy Gary Coleman, hogy csak néhányat említsünk. Hopp, a felsorolásból kimaradt Kenny Gorelick szaxofonos, aki 76-ban csatlakozott a Love Unlimited Orchestra-hoz és később a közönség, Kenny G-ként ismeri meg. Ők mind a Love Unlimited Orchestra részei voltak különböző, de meghatározó időszakokban.
Barry több albuma, mint azt írtam vezette a listákat, viszont kereskedelmileg az erősen közepes kategóriába sorolandók a nagylemezei, annak ellenére, hogy a számok mást mutatnak. Ne felejtsük el, teljesen más korok voltak. Barry White a saját albumain kívül több tucat énekest zenészt segített producerként és szerzőként sikerre.
Barry White hangja volt a legnagyobb vagyona. A 90-es években a Simpson sorozatba is hallható a hangja, és felkérték a South Park-ban Chef szinkronizálására is amit nem vállalt el. Jámbor keresztény ember volt és túl durvának találta a sorozatot ahhoz, hogy szerepeljen benne. Mint tudjuk később Isaac Hayes lett Chef hangja, de Ő is otthagyta épp ezen okok miatt.
A 2000-es években magas vérnyomásban szenvedett, ami egyéb betegségeit is előidézte hosszabb távon. Ezek miatt többször, de 2002 szeptemberében krónikus veseelégtelenséggel került kórházba, ahol hónapokig kezelték, de nem tudták már az életét megmenteni. 2003. július 04-én West Hollywood egyik szanatóriumában elhunyt.
A modern korok egyetemes zene történelmének egyik legmeghatározóbb egyénisége távozott akkor.